Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Serke

álmán király nagy pompával hozatta haza menyasszonyát Buzillát, Roger déli normán fejedelem leányát. Káprázott a szem ama sok száz dali vitéz láttára, akik aranyozott fegyverzetben s dúsan felsallangózotf paripáikon a fejedelmi ara elé mentek. És e magyar díszkísérettel Bielográdtól kezdve egyesülten vágtattak Buzilla kocsija körül Apulia, Kalábria és Aversa szemenszedet fiai a magyar határok felé. Világraszóló ünnepségek, tornajátékok és lakmározások közepette ülte meg nászát Székesfehérváron Kálmán király. A normán vitézeknek nagyon tetszett a magyarok hazája s e hazában az emberek egyenes gerincessége. El is határozták többen, hogy ők bizony nem teszik meg ismételten azt a hosszú utat visszafelé, hanem megpihennek ebben a szép országban — halálukig. Ezek között volt amaz apuliai vitéz is, aki a Rathold névre hallgatott. Se kicsi se nagy otthon, itt nemcsak vig cimborákra és megértő barátokra talált, hanem a király is szívesen szóbaállt Roger fejedelem e főnemesével : hát miért ne maradjon. Egy ideig hol uj bajtársai tanyáit járta, hol pedig a király környezetében tartózkodott. Nem volt állandó lakása s tűzhelye. De midőn Buzilla két ikerfiúval (László és István) ajándékozta meg királyi urát, Kálmánt örömében szinte az ajándékozási mánia szállta meg. Rathold is sorra került. — Mit adjak már neked — szólt hozzá a király — ki fiaim anyját hoztad el nekem s magadat is honi híveim közé soroztad, mit adjak neked ? — 295 -