Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Balogvár

ťiťkos Vegezése álťal csudálatos képen meg-vefťe az híres Murany Várať. Iratoí ugyan az ő Nágok. komornikja, Gyöngyőssi Isfván álťal." Azonban az idők forgataga nemsokára kizôkkenťeťťe Gyöngyösi Istvánt balogvári magányából. Széchy Máriái elhalť férje összeesküvése miaťí perbe fogíák és vele együtt a kölíő is gyanúba eseťť. Fülek várában raboskodott, ahonnan Szelepcsényi érsek közbenjárására ugyan kiszabadult, de a számára oly kedvessé vált Balogvárat soha nem láthatta többé. Legalább is a Széchyek birtokában és ép állapotban nem. Mert Széchy Mária hűtlenségi pere miatt a kincstár tette reá kezét, a Thököly idők alatt pedig a Rimaszéch és Rozsnyó között száguldozó kurucoknak utjukba esett a vár és úgy egyet-egyet ütöttek rajta. Még úgy szólván ideje sem volt a császári őrségnek kijavítani a várat, midőn már Rákóczi kurucai lepték el a megyét. Esterházy Antal kuruc ezredes szakállas tüzelői aztán végleg rommá lőtték a várat. Gyöngyösi István még megérte ezt. Váljon mit érezhetett az agg poéta-alispán, midőn hivatalos kiszállásai alkalmával romba dőlve kellett látnia az ő kedves Balcgvárát, melynek falai között ovidiusi merengések csöndjében adott életet nem egy versezefének ? . . . Az egykori végvár, nyüzsgő nádori udvar látója, világhíres szépasszony lenge lépteinek fölfogója : Balogvár nincs többé, tájékán a Koháry hercegek kastélya díszeleg. De a falai között élt s küzködötf kiváló alakoknak s a szerény poétának szellemei mint megannyi „porábul megéledetf Phönix" ma is oíí keringenek Balogvár egypár megmaradt kövei között. - 294 - (|