Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Murány

Mlaatpliacii^ öíéí fellegek úsznak lassan ide-oda a romok feleíí, az alatta terjengő erdőrengeteg faóriásainak koronái sejtelmesen rezzennek meg a tavaszi szellő simogatására, az északi oldal lejtőjén juhász legelteti nyáját és a romok felé fordulva fújja . . . fujia furulyáját. Váljon mit beszélnek együtt a felhők, a fák, a szellő, a juhász és a várrom ? Váljon mi beszélni valója van e kőhalmaznak — az élethez ? Sok. Beszédje azonban különösen ami fiatalkorát illeti, zavaros és homályos. Hej, hiszen régen is volt az, mikor Murány vára gyermekcipőit taposta. Valamikor a 15. században Lehet hogy a Bebek ősök, lehet hogy a Jolsvay család apái emelték ama falakat, melyek még most hétszáz évek multán is, részben s alapjaikban ellentállanak az őket öklöző mulandóságnak. Egy a bizonyos, az Úr 1271-ik esztendejében már fennállott mint „Castrum Mwran", melyet V. István király Gunig comesnek ajándékoz. Azonban ez a jó comes nem nagyon melegedhetett föl a várban, meg aztán majdnem kéí századon át a Jolsvayak és Bebekek versengtek biríoklásán. De Alberí király özvegye Erzsébeí, végei vetett e versengésnek, midőn kedvelt hívét Giskra Jánost ültette bele. Giskra ugyancsak letette a kis széket Murány várában, mert sem nádor, sem országgyűlés, sem Hunyadi János nem tudták őt onnan kimozdítani. Végre Máíyás király volí az, aki megíöríe a kényúr haíalmáí és őí - 265 - (|