Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Murány

Murányból Szapolyai Isiván szepesi gróf uíján kiíétetie. Nagy feljesifmény volí ez akkoriban. A király maga vonulí be a meghódolí várba és azí mondía a grófnak : — Hivem, Szapolyai Isíván ! Nem íudok olyaí adni e vár megvéíelének jutalmazására, ami neked nincs. Meri címekkel el vagy láíva és birtokaid nagyok. De mégis háí e várai adom neked s neked adom azérí, meri jobb, hűségesebb s erősebb kezekre nem íudom azí bízni. Háí hiszen elféri Murány a szepesi gróf iöbbi heívenegy vára közöií, de íörni nem íöríe magái bírásáéri és megíarfásáérí. Elfoglalfa királya számára és mini ajándékot nem uíasiíhaíía vissza. Meg is tartotta Máíyás haláláig, de ekkor hamarosau íúladoií rajta, No nem adia el, meri ez nem lefí volna íiszíesség még a nagy király emlékével szemben sem, hanem — elajándékozía. Odaadta mindenestől és szíves barátsággal Tornallyai Jakabnak. Még meg is szerencsézíe a boldog megajándékozottat : — Pincéd borral, ágyasházad békével, hambárod gabonával sine fine íölíve legyen — kívánom. Ám Jakab uron nem sokai és nem sokáig fogoíí e jóindulatu kívánság, mert feleségéi elragadta a halál és utána ő maga is nemsokára megtéri őseihez. Halála előíí egyetlen kisfiát Jánoskái, a család régi mindenes tiszttartójára, Basó Mátyásra bízta. No hiszen jó kezek gyámkodására került a szegény kis árva. Egy jó szót nem kapott gyámjától, de ütleget azí kapóit eleget. Cselédsorban íaríoíía, azonban még így is alkalmatlan volt neki Jánoska jelenléie a várban. Elküldte Krakkóba, valamiféle nevelőintézetbe. Most aztán teljesen szabad volt a vásár. Összehivatta a várnépet s kaíegorice kijelentette : — Murány várura én vagyok. Aki közületek ezí tudomásul veszi, jó. Aki nem, következményét ő maga lássa. Bizony sokan akik Tornallyaiékaí valloííák jogos uraiknak, nem kiálfotíak lelkes viváíof e beszédre. Erre különben Basó számított és e Tornallyai híveket előre becsempészett martalócai rövidesen elhallgattatták '— in aeíernum. Akkor történi ez, mikor az országot a mohácsi tragédia darabokra szaggatta és háí amolyan Basó Má- 266 - (|