Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Jolsva

már, hogy mini főajtónálló kinek ajťójáť kell őriznie: Erzsébetéi, Máriáéi, durazzói Károlyéi, avagy Zsigmondéi. Oii hagyoii háí valamennyi királyi ajtói és őrizíe sajái ajiajái Jolsva várában. Rendben is volí minden a várban és a körülöíie fekvő községekben. Mivel a várúr udvari hivatalának oííhagyása uíán folytonosan otthon iartózkodoíf, ez a helységnek is hasznára vált. Bányászokaí s kereskedőkeí hozoíí ide, akik azián Jolsvának vas és egyéb iparágait ismeretessé tették az országban. Sőt Hunfalvy János egyik könyvében („Gömörmegye leirása") erre az időre nézve ezt a följegyzési kockáztatja meg : — Honunk belkereskedésének kéí főpontja volt Debrecen és Jolsva. A helység háí fejlődött, virágzóit, vásárjogot nyeri, várossá vedleií áí. A vár körül azonban Lesíár halálával bajok merültek föl. Jolsvay György vetíe birtokába. Mintha érezte volna valahogyan, hogy a Jolsvayak amúgy sem dominálhatnak sokáig a várban, hát teljesen nekifeküdt az életnek. Egyik íivornya a másikai érie. Egy kanca csikózása elég alkalom volí arra, hogy a vár nagyterme megteljék cimborákkal, akik azíán napokon áí ürítették az újszülött csikó egészségére a boros kupákat s vetették a kockát. Vagy máskor, ha a legdrágább paripa csak egyszer is csökönyösködött, György úr nem piszmákolt az eladásával, hanem egyszerűen kiadta a parancsot : - 261 - (|