Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Csetnek

még megérte. ezt. Azonban azť nem érhefťe meg, hogy nemzetségéi tovább sarjaztassa : 1594-ben vele kihalt a Csetneky család. No annál inkább rajozták be a várat azután az utóbirtokosok. A Horváth, Fejérváry, Balogh, Pongrácz, Szontágh, Bakos családok részesedtek a vár birtoklásában, mig végre leányágon a BakosPetneházyak lettek egyedurai. De jöttek a Thököly, majd a Rákóczi harcok mozgalmas évei és a vár ez időknek innen, Vagy amonnan jövő súlyos ütlegeléseit nem bírta ki — romba dőlt. Későbbi birtokosai igyekeztek újból életre kelteni a romokat, kevés sikerrel. Mostanság csak egyik masszív saroktornya áll annak a városnak kertjei között, mely a várral ióban-rosszban együtt érzett, melynek virágzó vashámorai a Csetnekyek alatt dús jövedelemhez juttatták a lakosságot, melyben Gyöngyösy Istvánnak (az alispánköltőnek) bölcsője ringott és mely büszkén gyakorolta a Róbert Károly féle hármas privilégiumot, mignem attól egy esetből kifolyóUg Mária Terézia királynő 1759-ben megfosztotta. Nagy eset volt ez. Szeverini Illés hites neje, ama Vozár Mária az ő rossz vérének unszolására nem elégedett meg urának szépíevéseivel, hanem a vár legényeit is sorra belevonta bájainak bűvkörébe. Sőt tolvailásra is vetemedett. Ezen delikfumokérf már egyszer kimondotta reá Ítéletét a biró : — Csöki neki 150 forint ! De még ki is pellengéreztetek és ime ezeknek dacára tovább is szemérmeflenkedett. — No hát ördög fajzatja — szólt ezúttal a szigorú elmarasztalás — három pálca, de háromszori Ez pedig 500 botütést jelentett. És Vozár Máriának e törvénybeli orvosság után tényleg megcsillapodott pezsgő vére, sőt egészen meg is hűlt a hóhér keze alatt. . . E drákói ítélet volt oka annak, hogy Csefnek elvesztette privilégiumait. Igaz, hogy II, József visszaadta azt neki, azonban pellengér és pálca és privilégium, azóta mind a lomtárba kerültek. Csak a csetneki vár eseménydús emléke, az erősen állja az őrséget a lomtár ajtaján kivül. Körülötte sok minden lomtárba kerülhet — de ő maga nem. — 258