Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Berzéte

metleťť persze az érdem is belejátszott abba, ki legyen az, aki ily előnyös és kiťiinťeťô ajándékban részesül királya jóvoltából. Ilyen királyi koronabiríok volť off a szük Saj'óvölgyön Berzéťe, vagy ahogyan akkoriban nevezték : Forrasztó. A király hát ezt az ő birtokát Bebek Detre és Fülöp fivéreknek adományozta. Jó szivvel tette ezt, de egyszersmind szigorral is intette két hívét: — Lovagok 1 nektek adom én Forrasztó, Licze és Kövi falvakat. Meg is érdemiitek ez adományt, mert hűségesen kitartottatok velem a pusztulás szenvedéseinek hónapiai alatt. Azonban királyi parancsommal kötelezlek benneteket arra, hogy e birtok alkalmas helyén kövekből összehordott erősséget építsetek. Nem is nagyon kellett a két Bebeket erre kötelezni és kényszeríteni. Tudták ők jól, hogy akinek vára van, annak azon idők felfogása szerint tekintélye, előhaladása, hatalma és az országban biztos bázisa van. Kikeresték hát azt az alkalmas helyet és nagy erővel kezdtek hozzá a várépitéshez. Mindenek előtt a falu fölött emelkedő hegyen magát a terepet kellett megtisztítani. Kemény harcuk volt a munkásoknak az ott szorosan egymásba fonódott bozótokkal, iszalagokkal és cserjékkel, melyeknek szinte falat képező akadályán csak lassú piszmálkodással lehetett előre haladni. Meg is állt e munka közepette az egyik jobbágy, letörölte borjuszáju ingeujjával verejtékes homlokát, megvakarta fületövét és felsóhajtott : — Aj, haji miért is ültetett Isten keze épen ide enynyi töméntelen berzéf, ahová urunk várat akar épiteni ? Vagy úgy is fordíthassuk e szentenciát, hogy miért épit éppenség e helyt a mi urunk várat, ahol telinél is túl tele van minden bersével? A bozótot s cserjét berzének mondta a nép és háí a kemény munkában elfáradt jobbágy e dilemmatikus sóhaja egyuííal az épülő vár s a falu keresztelési, illetve áíkereszíelési aktusa is volt, mert azóía kezdíék a várai s falut Berzéíének nevezni. Hiszen fölépítették Berzéťe váráí a Bebekek, állott is az szilárdan és nem fenyegeííe romlással egy második tatárdulás. Azonban a Bebekek kezdeítől fogva szerették - 248 - (|