Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Lubló

ujján egy sziporkázó, drágaköves gyűrűi. Érdekelte, honnan származik és falán ián meg is szerezheti — olcsó áron. — Ez a gyűrű — felelte érdeklődésére Ulászló — első feleségem, a feledhetetlen ió Hedvig jegygyűrűje. Azé az áldott léleké, akit az isteni Gondviselés rendelt oldalamra azért, hogy engem a pogány bálványimádót, az egy igaz Isten megismerésére vezessen és ezzel népemet is hivő kereszténnyé tegye. Csak a halál húzza le ujjamról e drága ereklyémet és akkor is az Anyaszentegyház kapja meg. Tudja ezt már Oleszniczky Zbignew krakói püspök. Zsigmond hát nem érdeklődött tovább elhalt sógorasszonyának Jegygyűrűje iránt, hanem más üzlethez fogott : ott mindjárt a vár refecforiumában ékes szavak kísérete mellett, három lengyel főúrnak a sárkányrendet nyújtotta át. A magas rendjellel járó egyéb és üzleti ügyeket elintézték aztán a két király íródiákjai. Kiállították az okmányokat és reájuk írták, hogy „Solutum". Ami azí jelentette, hagy rendben van. De azt is jelentette, hogy — fizetve. Mikor pedig Zsigmond neje, Borbála királyasszony és a lengyel királyné is megérkeztek : akkor Lubló vára legfényesebb napjai következtek el. Ünnepély lépett, ünnepély nyomába, a hatalmas kiterjedésű vártesí csak úgy - 231 - (|