Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Márkusfalva

Nem kellett őket félťeni. Igaz hogy midőn felnőttek, el kellett osztani közöttük a várat. Előbb csak családonként, de később a családok sem fértek meg benne és szükségessé vált az ági alapon való osztozkodás. Pál fia Zsigmond és András volt a két ág törzse. És a 18. század harmincas éveiben megejtett ezen földarabolás volt oka a vár lassú, de biztos pusztulásának. A társtulajdonosok egymásra hárították karbantartását, nem is igen laktak már benne. Amit az ő viszálykodó hanyagságuk kikezdett, azt befejezte az 177ő'ik év Junius 19-ének éjjelén dühöngött égiháború: villámcsapás következtében a vár teljesen leégett. Máriássy Farkas azonban fölveszi a harcot az enyészettel és pár év multán kijavította, befedte ősei fészkét. De háí ez már csak foldozgaíás volt éppen úgy, mint a mult század derekán a család ama határozata is, hogy a vár északkeleti tornya és szomszédos része átépíttessék. Ez meg is történt. A családi gyűlések megtartására hivatott terem ugyan a közös birtokok felosztása óta üresen kong, azonban a márkusfalvai vár ép tornya nagy s fontos hivatást tölt be ma is, mert telve van egy ősrégi, de ma is virágzó nemzetség minden kincsnél becsesebb vagyonával: az ősök tisztaságának, nemzefszereteíének, józanságának és népmüvelésének dukumenfumaival. A Máriássy család nagyon értékes levéltárát őrzik ott. - 221 - (|