Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Márkusfalva

nyoliťásáí megakadályozza. Sürgős orvoslást, id est a vár épiťésének megtiltását kell kérnünk a királytól. A tanácsbeli urak nem is lettek volna lőcseiek, ha másképen határoznak és a vár ügye II. Ulászló király elé került. A király ráírt ugyan Istvánra, hogy már előbb adott engedélye alapján kúriát s ne várat épitsen: azonban ennek dacára úgy maga a várépités, mint a miatta kitört viszály vigan folyt tovább. Végre maga István is belátta, hogy a nyakas Lőcsét csak egyességgel hallgattathatja el. Összeültek hát Máriás^y István és Lőcse város megbízottjai, akik is megszerkesztették ezen egyességet : — Pro primo : a templomnak nem szabad az épülő vár falain belül lennie. Pro secundo : a várat Lőcse hozzájárulása nélkül bőviteninem szabad. Pro tertio : a várban Lőcse ellenségeinek menedék nem adható. Fölépült háí a márkusfalvai vár és büszkén, üdén lengetíe annak ormán a íáíraaljai szellő Máriássyék páncélos ősük buzogányí forgaíó, másik kezében keííős kérésziéi íarió, hármas halmos címerüknek lobogóját. Lőcse irigykedve s kaján szemmel nézte ezt, merf ő a békességes megegyezési aláirfa ugyan, de ismerte anynyira önmagát, hogy annak tartósságában ne higyjen. - 218 - (|