Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Márkusfalva

Ébren figyelře a megyei s országos események folyását és mini róka prédájára, úgy leseti a kellő alkalomra, midőn majd az eseményeket Márkusfalvával hozhatja összefüggésbe, ennek elpusztítása céljából. Ez alkalmat terítve hozta Lőcse elé a mohácsi vész és az utána következő kor. Az ország három részre szakadt és vele együtt a nemesség is. Ki Ferdinándot éltette, ki Szapolyaira esküdött, ki pedig a törökhöz húzott. Máriássy István úgyszólván gyermekkorától kezdve a Szapolyai családdal volt szoros kapcsolatban. Már Szapolyai Istvánnak sárosi várnagya, majd a fiatal János lelkének s testének nevelője. A mohácsi vészkor nagy Máriássy István már fiz éve porladt a vártemplom sírboltjában, de a Szapolyaiak iránt való ragaszkodást bőségesen ápolta tovább fia, Ferenc. Lőcse viszont Ferdinándot vallotta urának, így hát ismét adva volt az ütköző pont a város és Márkusfalva között. Snayder biróí öregsége sem tartotta vissza a bécsi úttól, hogy ott Máriássy Ferencet befeketítse. — Rebellis 1 kiáltozta a burgbeli nagyurak fülébe — várában Szapolyaiék tartanak conventiculumokaf, felforgatja az egész megyét, úgy hogy írmagja sem marad ott Ferdinánd híveinek. És kivitte, hogy Ferenc nofam infidelifafisí kapott, vagyis hivatalosan is a hűtlenség főbenjáró bűnének bélyegét ütötték rá. Ez pedig javainak elkobzásával járt, minek következtében Katzianer császári generális a lőcseiek segítsége mellett körülzárolta Márkusfalváí. A várnép vitézül védte magát, de a segély minden reményének lehetősége nélkül az eredmény előre látható volt. Hogy mi volt ez eredmény, az Snayder biró ama leveléből betűzhető ki, melyet gyors staféta utján küldött maga előtt Lőcsére : — A márkusfalvai vár ím földön hever, lázadó ura pedig császár urunk rabláncát csörgeti. Számtalan echós szekéren küldöm a devastált vár aranymüveif, selyemmel cifráit iaponika ruháit, gyöngyös ezüsívarrásaií, pénzeit, bútorait és lábon az lovak, tehenek, ökrök, juhok, szemet delectáló seregét. - 219 - (|