Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Szepesvár

nem csak a korona fényének ártoff, hanem a várbirtokokat is össze-vissza rángaťfa. Aminť hogy ez Szepesvárral is ťôrťénť. Meri Ferdinánd a várai Thurzó Elek tárnokmesternek s országbírónak adfa, János ellenben az egész Szepes földei az ösz szes várakkal, jószágokkal, bányákkal és szepesi örökös főispánsággal, illeíve grófságnál egyiiíí a neki nem csak fontos, de veszélyekkel járó szolgálatokat ieljesífeif lengyel származású hívére, Laszky Jeromosra ruházfa áí. Hogyan szolgáljon mosi már egy vár kéi úrnak, illeive hogyan férjen meg kéi úr egy várbán ? A bécsi parókás fejek ravaszsága idők folyián kifundálta ezt is. Azť írťák bele a nagyváradi béke pergamenfjébe : — Ha Szapolyai Jánosnak az ország teljes áfadása és Habsburg jogar alá engedése után fia születik, e lemondás és visszalépés érvényben farfása esefén fia visszakapja a Szapolyaiak összes szepesi birtokait. Ismerték ők a magyart és a Szapolyaiakaf : a nemzeti királyság párfhiveinek első dolguk volt a fiatal János Zsigmond mellett törni lándzsái. — Igen ? — mondotfa Bécs — nem tartottátok meg a béke föltéfeléf, én sem vagyok köteles a frónbiforlást vagyonnal ellátni, hogy aztán ennek segélyével engem kergessen meg. Szapolyai János Zsigmond tehát, hogy mégis valamit kapjon, megkapta Ratiboří és Oppelnf (csak mennél messzebb a fiafal trónkövetelővel az országtól), Szepesvár pedig a Thurzóké maradt. Legrosszabbúl j'árf Laszky Jeromos, aki ugyan egyideig farfoffa még magát Nedecen és Késmárkon, mert Ferdinándhoz állott : de lassan e birtok is kicsúszott a kezei közül és két szék közöff a földre — förök rabságba — eseff. Rövid száz és négy év mulf el Szepesvár ily röpke pár esztendőre oda sem tekintő ősfalai fölöíf, midőn a Thurzók ideje is betelni kezdeti : a család utolsó tagja Mihály, uralgott a várban. De hát nem nagyon tartózkodott Szepesvár ódon falai közöff, merf agglegény létére afféle mulatós cimbora volt, akinek elvéhez fartozoff, hogy mindenütt jó, de legrosszabb offhon. — 212 —