Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Szepesvár

Leginkább Borsod megye felé fordította szekere rúdj át, ahol is Szendrő várában mindig atyafiságos fogadtatásra talált, hiszen Csáky István várkapitánynak felesége Forgách Éva, unokahúga volt neki. Forgách Éva meg miért ne járt volna kedvében a mókás Mihály bátyának, mikor hát az a Szepesvár oly szép és oly dúsjövedelmű. Mihály úr meg öregedő már . . . Hát egyszer úgy kedélyes szó, és serlegválfogafás közben egyszerre valahogyan borongós hangulat fogta el Thurzó Mihályt és reákönyökölvén az asztalra, sokáig elnézte Évát. Végre megszólalt : — Hallod-e húgom, Mi egészen közel atyafiságban volnánk, vagy mi. Hiszen a te anyád Thurzó Zsuzsánna, meg az én atyám Thurzó Szaniszló, testvérek voltak. Életem mécsese már csak pislákol. No ne vagdoss a szavamba, tudom én ezt. Én hát reád és uradra testálom Szepesváráí minden falujával együtt már csak azért is, mert atyám intézkedése szerint azon esetre, ha a család fiágának magva szakadna, a leányág örökölhet. És Thurzó Mihály jól sejtette : életmécsese rövid egy év multán tényleg kialudt... E halálhír vétele után Csáky István sietve sietett Szepesvárra, annak kulcsait Dorasovszky János porkolábtól átvette, a Thurzó őrség pedig minden ellenkezés nélkül az ő és felesége hűségére esküdött föl. - 213 - (|