Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sebes

maťák "támadni fognak . . . Jó . . . Köszönöm. Hadúr veled Î . . . Halló kôzponť . .. Kérem Ocsöbfia Szalók táboráf . . . Hallói hogy az Ármány üsse kővel koponyátokat ott a központban . . . Jelentkezz már kutyafülű . . . Hallód halló Î . . . Őseink hát nem ismerték a telefónközponti mizériákat és nem vagdosták falhoz a kagylót, hanem ahelyett máglyát raktak a Sfrázs tetején és ezt messze vidéken észrevették, egészen a Hernád völgyének déli részéig. Bajban vagyunk, jertek azonnal 1 ez volt a Sfrázs tüzének telefónjelentése. Sebes vára is látta a Sfrázs vészfüzéf, de akkoron még egészen fiatalka volt. Mert ahogyan 1307-ben ama sebesi Synka mester fölépifeffe, pár évre rá egyszer csak kigyulladt a kopasz hegy ormán a máglya tüze. — Mi dolog ez ? — vélte kapkodósan Synka a sebesi vár ormán — nyargaljon valamelyik íziben a Sfrázs tetejére s kérdezze meg az oftani isfrázsáf, csalmaťokoť eff-e légyen, hogy fellángolfafja a vész jelét, mikor ellenségnek híre-hamva sincs a gyepükön ? De senkit sem kelleft küldenie, merf jöff is már ime lóhalálában a hirhozó staféta : — Nagy uram, a polyákok jönnek ám lefelé. Már a makovicai Zboró várát nyugtalanítják, — De miért, te ember ? — Mert a polyákok nem vállalják a mi Lajos királyunkat királynak, Róbert Károly meg erősködik, hogy igenis Lajos fia lesz a polyák király. No de hála Istennek, a dologból nem lett nagy gabajodás és a Sfrázson elégetett szép bükkfahasáboknak ezúttal szalmalángjuk volt. Mert a zborói csefepáté egy két agylékeléssel befejezést nyerf, a polyákok egy szálig visszaíakarodíak hazájukba és belenyugodtak a Lajos magyar herceg majdani királyságába. Nem is bánták meg, mert Lajosban s később Hedvig leányában nagy uralkodókat nyertek. Sebes vára pedig nem láífa többé a Sfrázs vészfüzéf, hacsak nem a Csák Máfé, maid később a Giskra féle hajcihők alkalmával. No de ezek lassan oly megszokottá lettek, hogy vészfüz nélkül is sikerült a hadban állóknak - 149 - (|