Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Purustyán

iťť a Bocskayak zempléni ága és a Szécsyek, sőt emlékeikben s müveikben ma is itt vannak. A purusíyáni vár, majd pedig a bacsbói várkastély hej 1 de sokszor visszhangzottak a nyugtalanvérü Bocskayak zendülő szavaitól, amig végre e szavak 1603-ban Gálszécsen sűrűsödtek cselekedetté. És a Bocskayak letörése után Bacskóra pallósjoggal betelepített báró Fischer család, majd a Szemerék, Pukyak, Máriássyak, Kálnássyak : mennyi mozgást, versengést, élénkséget és jólétet hoztak ezen most a hegyek között csöndesen megbúvó kis falura s annak környékére. Aztán meg Gálszécs. Ez titáni léptekkel tört elő tartozékos jellegéből a központot megillető helyre. Nevét tulajdonképen Gallus de Zech (Szécsy Gál) comestől vette, aki mint birtokos, a helység élénkségét alapozta meg. Már 1402-ben vásárjogot nyer. De nem sokáig élvezhette békés fejlődését, mert a husziták foglalták el, akik itt erődítmény t is építettek. Ez erődítmény a mostani városház telkén állott, nagyon rövid életű volt és mostanság már nyoma sincs. Midőn Magyar Balázs kiűzte a husziítákaí, Gálszécs még akkor sem folytathatta a Széchy Gál által kezdeményezett békés előhaladásf, mert jött a Bocskay fölkelés zivatarja, mely e községet oly közelről érdekelte : hiszen ide hivía össze Drugeth Bálint főispán azt a megyei közgyűlést, mely úgyszólván hivatalosan proklamálta a fölkelést. Még most is a Bocskayak szelleme lengi át a városkát, hiszen ott őrzik az 1494-ben épült katolikus templom alatt két Bocskaynak is — Andrásnak és Györgynek — földi maradványait. Jöttek aztán a csöndesebb idők. Szemere Pál abauji alispán impozáns négytornyú kastélyában de sokszor estek meg fcéí vármegye urainak vígan lakozása mellett komoly megbeszélések is, melyek a haza, a nép, a köz jólétének előmozdítását célozták. A kastélynak ott a Terna patak partján ma nincs nyoma : de Gálszécs áll, virágzik és nem felejtheti el múltját. A nagy természetben a gyökér pusztulása maga után vonja az ágak elszáradását. Valahogyan úgy van az, hogy ami a nagytermészetben lehetetlen, az a várak történetében nem ritka folyamat : a várból magából kő kövön - 99 - (|