Ozsvald Árpád: Oszlopfő

Az árvaság kora

MERENGÉS Az elektronikus agy kiszámít mindent. A gerendába rótt jelek világát, mint apró termeszek, felfalták a csillogó fémtokba zárt tranzisztorok. Rég elfelejtett királyok, tudós papok kőbe vésett titkos gonoszságait megfejtettük, mint a vasárnapi rejtvényt. Ismerjük a Hold eltakart arcát, a becsapódó meteorok erejét, tudjuk, milyen hideg van a Marson, s azt, hogy Földünk fogyó energiája: a szén, vas, olaj hány száz évre elég. Az elektronikus agy kiszámít mindent. Szerelmünk, kínunk, örömünk képletét fehér kartonlapon kidobja elénk, s megszabja, fiunk lesz-e vagy lányunk. Tálcán kapjuk a művirágot, műzenét, s a fejrángató dzsesszdobos az ideálunk. Az elektronikus agy nem felejt el semmit. Jobban emlékezik, mint a százesztendős elefánt. A költő csak áll a kék-ezüstös tájban, és nem akar emlékezni semmire. 1966 44