Ozsvald Árpád: Oszlopfő

A nagy sási kígyó

SOLARIS Emlékeinkből teremtjük újra a tárgyak furcsa mását. Hullámzik, alkot az örökké változó tenger a Solaris bolygón, óriáscsecsemők gőgicsélnek sziklabölcsőben, sárga szalmakalapok lengenek Van Gogh képein, Hamupipőke fehér galambjai még nem válogatták ki a kölest meg a borsót, pedig ez a szomorú leány már ült a küszöbünk előtt. Emlékeinkből teremtjük újra az elmúlt nyarak homokvárait, kibomlott sállal mindig a hűvös szélnek, a kapuban anyánk, feketén, riadt szemekkel, mint árva kis madárka, integet, de mi már a szivárvány rétjein lépkedünk. Utunk mentén elhagyott boronák ágaskodnak. 1979 111