Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

kezö parancsot kaptam tőle: — Önkéntes tizedes! Tedd a szerelvényedet a málhásszekérre és menj nekem két libát venni. Itt a pénz. Parancs, parancs. Elindultam egy vadidegen városban libákat vásárolni. Megállítottam egy lengyel zsidóasszonyt és németül megkérdeztem, nem tudja-e hol kapni libát? Provisio ellenében hajlandó volt engem a legjobb helyre vezetni. Elvezetett vagy hat piszkos utcán és négy átjáróházon át egy szurtos házhoz, ott megrántott egy rozsdás drótra akasztott kolompot, rövidesen kibujt a házból egy szomorú kis öregember, meghallván miről van szó, düledező kamrába vezetett minket, melyben tíz-tizenkét liba volt. Két kövér liba megnyerte tetszésemet, kifizettem az árukat, kezébe nyomtam asszonyomnak a provisiót, — aki az öregembertől is követelt jutalékot és ezzel olyan vita vette ott kezdetét, hogy jobbnak láttam Ludas Matyi módján hónom alá kapni a két libát és egyedül, találomra Luck főuccája felé venni utamat ahonnan furcsa kalandomra elindultam. Órák teltek el, mire a főuccára kiértem. Menetzászlóaljam addigra már elpárolgott. Először hinni sem akartam szemeimnek Luckban akkor sokfajta katona járkált, lovagolt, biciklizett, szekeret, autót vezelett, tárgyalt, tisztelgett, bámészkodott, sietett, vagy mint sebesült lábát vonszolta. Aztán az a bábeli zűrzavar ; Akit magyarul szólitottam meg, az horvátul válaszolt, akit németnek véltem, az cseh volt, akinek szlovákul kedveskedtem, az plattdeutschban csodálkozott és igy tovább. Végre egy magyarra is bukkantam. Azt a tanácsot adta, hogy menjek az irányiló parancsnokságra, mely a volt könyvtár helyén van. Elmentem a megadott irányba. Néhány lépésnyire 91