Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

HORVÁTH NÁNDOR A lucki libák. Ez kérem háborús történet lesz. De azért kedves hallgatóim, rie rémüljenek meg. Ünnepélyesen igérem, hogy egyetlen ágyú vagy puskalövést sí?m fognak hallani, senki sem sebesül meg és senkit sem avatok hőssé. Ellenkezőleg kérem... A történetben egy gyászalak fog szerepelni, akit nem bujtatok a régi elbeszélők receptje szerint álnevek mögé. Nem lesz az sem Zoroaszter Zeno, sem Baradlay Richárd, hanem Horváth Nándor. Mint önkéntes a tiszti vizsgán csuful elbuktam. Egyszer ugyanis Pottyondy őrnagy úr meglátogatta az önkénteseket és elmagyarázta nekik, hogy amikor a srapnell a magasban explodál, repeszei egy kifeszített esernyő drótjai irányában szóródnak széjjel. Ugyanezt a vizsgakérdést kaptam én is, de tévedésből esernyő helyett napernyőt mondottam, szóval homlok-egyenest ellenkezőt mondottam mint az őrnagy úr és még ma is naponta hálát adok Istenemnek, hogy csak megbuktam a tisztivizsgán és az első menetzászlóaljjal kiküldöttek a frontra és nem Ítéltek halálra. Menetzászlóaljam parancsnoka Selyem Dezső kapitány volt és én voltam egyetlen önkéntese. Selyem Dezső melegszívű, jókedélyű aranyember volt, csak az volt a hibája, hogy folyton magához citált és a legképtelenebb feladatokat bizta rám. Például Luckban odahívott magához és a követ90