Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

KENEDY ERZSÉBET Üres szobák. Nelly Hobeboum Holden nyomán. A szoba üres volt. „Alkonyodik" mondá a kis falióra hat harangütéssel. Az órának szerkezete volt, de szive nem. Éjjelnappal dolgozott, serényen, szünet nélkül sok-sok éven át. De érezni nem tudott s ez igy volt jói. „Már újra hat óra van?" — kérdék a bútorok és recsegtek egy kissé. Az alkonyat besurrant az erkély nyitott ajtaján és fénytelen szemeivel lassan körülnézett. A sarokban egy kis kecses széken ott ült a leány. Fejét hirtelen felemelé és ijedt tekintettel felnézett a férfire, ki ott állt a nyitott ajtóban, hátrafordulva, habozva. A férfi szép volt és fialal. Vonásai türelmetlenséget és halk megbánást árultak el. Ott állott az Élet nyitott ajtaja előtt. Mögötte, ott a sötétedő sarokban a kecses, virágos, mahagóni széken, halványkék ruhájában ült az Ifjúsága és vörösresírt szemei tele voltak nagy félelemmel. A lány is az Ifjúságát látta benne, látta távozni a nyitott ajtón, mely a nyár illatát engedte be a szobába és szive megtelt keserűséggel. „Mész ?" kérdé halkan a leány, „itt hagysz egyedül ?" „Visszajövök", feleié az és alázattal hajtá le fejét. A leány megrázta szőke fürtjeit. „Nem, Te többé hozzám vissza nem térsz soha. Már nem szeretsz..." A férfi ránéz. Az ö hangja is halkul. „Nem tudom, vájjon szeretlek-e vagy sem, nem mondhatom..." 78