Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

THURÓCZY TIBOR A kudarc. Egy éve már, hogy az ösmert és felkapott iró a szépséges Clarisse asszony állandó udvarlójává szegődött. Egy év! Rérnségesen nagy idő az ő csél-csap természete mellett. Egy év és még mindig ott tartott, ahol kezdte. Ezerszer meg akart már az asszony mellől szökni, de hiába volt minden jó szándéka, nem birt bűvköréből szabadulni. Mód nélkül izgatta, hogy ez az egyetlen asszony, miért állja oly konokul az ostromot. Nem szokta azt meg. A kör melyben mozgott elkényezlette. A férfiak féltek maró tollától, s igy hízelegtek neki, az asszonyok meg készségesen szolgáltatták a novella témát. S most mindez megváltozott. A pillanatok gyors győzője komolyan fogott az ostromhoz és Clarisse különleges természetét tanulmányozva, hamarosan rájött, hogy csak nagy, mély érzelmek felébresztése után érhet célt Tudta, hogy férjét nem szereti, de hogy ragaszkodik, a mult közös emlékeinél fogva, hozzá. Tudta, hogy okos, józan, hideg temperamentumű, ki ösmeri a szalon farkasok természetrajzát, s ami a legnagyobb baj, ösmeri őt. Ösmeri és tudja, hogy az érzést nem érzi, csak mimeli, hogy a nővel szemben csak célja van. S igy történt, hogy minden kísérlete kárba veszett. Hiába fejtegette Clarisse előtt kedvenc theoriáját, hogy minden nő behódol, ha szerelmes, ha meg van a hangulat és az alkalom. Az asszony hallgatta a modern erkölcsi tanokat. Hízelgett hiúságának a kitartó hódolás és szive legmélyén titkolt, nagy szenvedéllyel szerette. 73