Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

VERŐ GÉZA HAGYJA TOK. Én nem tudom, hogy mit akartok tőlem, Csak hagyjatok úgy, ahogy vagyok És ne bántsatok, ne faggassatok. Ugy sem érttek, ne kérdezzetek. Én nem tudok vitázni veletek. Én nem tudok és nem is akarok. Értsetek meg hát. Vagy hagyjatok, Olyannak és ott, ahol vagyok. Mért nő a fuz csak a patak partján ? És mért terem a búzában üszök ? Mért kell a szöllönek karó ? És mért kúszik a földön dinnye, tök ? Mért éri be szamár a bogánccsal ? Mig paripának finom abrak kell. Mért szereti vadgerle csak párját? S egy bak szavára liz suta felel. Mért nő vén fán csak a zöld moha? S a szarvasgomba lent a föld alatt A sas miért rak magas ormon fészkei? És mért fut be borostyán kőfalat ? Erre még tán nem gondoltatok. Hát ne bántsatok s ne faggassatok, Értsetek már meg, vagy hagyjatok Olyannak és ott, ahol vagyok. VÉLETLEN TALÁLKOZÁS. És találkoztunk egész véletlenül. Céltalan utamon, mely tele volt vággyal, Akarással és meghalással. Ilyenkor oly jó lenni olyannal, kit nem ismerünk. Ki nem kérdez, nem bánt és nem hazudik szerelmet, így találkoztunk egész véletlenül. Ugy akadtam Rád, mint a rozs himpora, mit a [szél sodor. 66