Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

RISNYOVSZKY ENDRE Solymos Péter megtérése. Rettenetes düh fogta el, mikor szemközt találta magát a körmenettel. A keserűség a torkát fojtogatta, mikor látta a papok által „félrevezetett" nagy tömeget. Hiába, — állapította meg nagy lemondással magában, az Egyháznak különb agitátorai vannak, mint nekünk kommunistáknak. Azok megérdemlik a fizetésüket, ezek pedig csak a kirúgást. Áruló, gaz nép mind, amelylyel nem lehet semmire sem menni. Megállt és hátát odatámasztotta az egyik sarki lámpa hideg vasához. Nézte a mellette elvonuló bigott, „agyonfanatizált" egyszerű népet, amely az egyházi tanok mámorosa, akik még máma is az Isten helytartóját látják a papokban. Kiköpött maga elé. Hol vannak a burzsujok, a gazdagok, akik a legtöbbet köszönhetik az Istennek? Persze, ezek otthon élvezik a pénz nyújtotta kényelmet és gondtalanságot. Kérni csak az kér, akinek nincs, aki bőségben dúslakodik, az megfeledkezik az Istenről. És te szegény, félrevezetett nép, ahelyett, hogy az eredményesebb eszközökhöz folyamodnál, forradalmat szítanál, elszednéd a gazdagtól azt, amire néked szükséged van, jámbor és béketűrő birkák módjára hagyod, hogy nyakadra rátegye a papság a jámborság és szelídség jármát. Szemedre szemüveget tesz a vallásos oktatással, hogy magad körül nézve ne lásd a a nyomort, a nélkülözést, szobáid nedves falát, a betegséget és leányaid korai elbukását, minden sebedre ráragasztja az isten-félés gyógyító tapaszát. *67