Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

Jól fojtsd le és fickóval tölts rá. De mondom, úgy célozz majd, hogy rögtön szivén találj. Miska bácsi fogta a pénzt, a pipát, a puskát és a lőszert. — Hagyd csak még Miskám! Előbb töltsd meg a vizespoharamat pálinkával. Felhajtom egyszerre, hagy nyomjon el, addig is. Te pedig Miskám aztán állj az ámbitusra az ablak elé. Hogy ha látod, hogy a veszettség kiugrat az ágyból, csak lőjj belém. — Igenis, tekintetes uram. Nem lesz panasza rám a íúvilágon. Miska újra összeszedelődzött, de most már az egyik pálinkás üveget is magához vette. Úgy látta, hogy a gazdája mára már elegendőképen készen van. Kint az ámbituson falhoz tette le a pintest, a lőporos szarut és a serétes zacskót. Megtöltötte, nem a puskát, hanem az új tajt-pipáját. Majd odaállott vállán az üres flintával az ablakhoz. Nem sokáig állt őrt. Csak addig, amig nem látta, hogy gazdáját elnyomta az erős pálinka. Aztán kiment a vendég kocsisok közé a cselédkonyhára büszkélkedni új pipájával. Hajnal felé szét oszlott a vendégsereg. Csak a barátok, a doktor és az agyagosi ispán tértek nyugodni az irnok szobájában megvetett szénára. Miska is elterült az istállóban levő kocsis-ágyán, előbb azonban megetette és megitatta a négy lovát. Már végigharsant a kondás tülke, mikor az öreg Miska kocsis felébredt. Télen ez a sorakozó nem reggel, hanem jó a déli órákban hangzik el. Felriadt erre az irnokszobában levő társaság is. Első gondolatuk az volt: mi van az Öreg úrral? Amint benyitottak a tiszti-lak ámbitusára, Mihály kocsist látták, amint archoz emelt puskával bekiabál a kasznár hálószobájának ablakán. Ugyanis az öreg Mihály álmából kikecmeredve észbe kapott, rohant a puskával az ablak elé. Benézve 59