Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

látta, hogy a gazdája ül az ágyszélen és szörnyen öklendezik. Most jött ki belőle, ami nem maradhatott benn a tegnapiból. Mihály elmosolyodott és ráfogta a puskát gazdájára. Amint az ablakelőtti árnyékot észre vette a kasznár, odanézett jobban és ijedten látta a feléje irányított puskát. Eszébe jutott a tegnapi este. Kézzel-lábbal integetve kiabált. — Ne löjj Miska! Nem vesztem meg! Ne lőjj ! — Mardhasson mán tekintetes uram. Ne rángatózzík, mert nem lom akkor szíven trafányi. — Ne lőjj, az anyád! Nem vesztem meg ! — Hászen látom, hogy megveszett. Úgy jár a kezelába, mint a motolla. Lehessen nyugton egy kicsit, hisz í nem lom megcílónyi. — Ne lőjj! Te barom ! — Ha má mefizette a tekintetes úr, meg is kö szaógánom. — Nem kell, Miskám! Maradjon nálad az az ötvenes. — A tájt pipa is ? — Az is, te zsivány. Csak tedd le már azt a puskát. Mondanom sem kell, hogy Miska rögvest letette a puskái és eloldalgott a jól megszolgált munka békés érzésével. Mellette valószínűleg azt gondolta: pedig mégis „megveszekedett

4 a kasznár úr. Különben nem adta volna ide az ötvenest. -60