Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

addig a kasznár kibújt az ágyból és az almáriombóř kivette a bankós-bukszáját. Éppen visszafeküdt az ágyba, mikor Miska bejött a két pint pálinkával. Dolmánya zsebéből két kupicát is előszedett. Gondolt arra, hogy jobb esik majd a gazdájának kettesben iddogálni. Erre pedig a maga személyét igen alkalmatosnak gondolta. — Te édes Miskám — mondta a kasznár. Nem mondhatod, hogy rossz pajtásod voltam gyerek korunkban. Nem mondhatod, hogy rossz gazdád voltam, mikor magamhoz vettelek libériás kocsisomnak. Szeretsz-e engem annyira, hogy megtudnál lőni, ha kérnélek ? — Meg én, tekintetes uram, de nallenne a bánkódásom. — De ha kémélek rá ? — Még akkór is nallenne a vesztessígem níkem. Örökké mardosnya a szivem, hogy tn teltem hóttá azt a jaóságos kézit, mivel annyiszor kípen vágott. — Nézd csak kedves Miskám. Engem a szerdán, itt a kezem csuklyóján megharapott egy veszett lá...eb. Most én is megveszek. Borzasztó az, ami kín jön majd rám. Ne hagyj kinlódni édes Miskám! Legalább te segíts rajtam. — Nem lehet az ídes jó tekintetes uram. — Jobban tudom én azt, mint te. Adok ötven forintot, ha megteszed. Itt van kikészítve. — Kevís az mind az én nagy bánatomra, Tekintetes uram! — Nem is szeretsz engem te Miska! Soha sem szerettél, ha meg nem teszed a kívánságom. Éjfél után biztos kitör rajtam a veszettség. Te pedig hagynál kínlódni, szenvedni, talán valaki másban is kárt tenni!: — Na ho ne mondhassa a tekintetes úr, megteszem, de tessík még a tajt-pipáját is ráadásul anni,. kellemetes emlikül. — Vidd, itt van. Nekem úgy sem kell már többé. Ott lóg a dupla puskám. Alul a fiókban a puskapor. 58