Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

kor a jó cétényi bor, akkor még olyan bor íermett Cétény lankáján, hogy a zobori is csak kocsisbor lehetne mellette, mondom a cétényi rizling kellően felfűtöíte a hangulatot, kezdte: — „Szent Péter kihallgatásra ment az Úristen elé. Panaszkodott, hogy minden szentnek volt már szabadsága, csak neki kell szakadatlan már ezernyolcszáznál is több esztendeje egyhelyben portáskodni a mennyek kapujánál. így azt sem tudja, hogy tulajdonképen milyen is ott beljebb az élet a szentek úri kompániájában. — Igazad van Péterem, — mondta rá az Úr — de ki helyettesitheine a szabadságod idején ? — Azt hiszem, hogy Vendel jó lenne helyettesnek,» mert mint a pásztorok szentjének, neki is csak amolyan ácsorgó hivatala van. — Nem bánom. Hát jöjjön csak ide az a Vendel. Szent Vendel elő is jött, hóna alatt szorongatva egy nyüves báránykát. Kalapja a hátán lógott, mint tudjátok a szeleshajlási szobrán is, igy nem kaphatta le a fejéről mint illik, mikor a legnagyobb uraságok állanak szóba az ilyen egyszerű pásztor emberrel. — No Vendel, nagy tisztelet ért léged — mondja neki szent Péter. Két hónapi szabadságom alatt te állasz majd helyemen a kapunál. Itt vannak a kulcsok. — Baj van, nagy baj ! — feleli Vendel. Nem tudok én csak csehül és magyarul beszélni. Latinul semmit nem tudok. Hogyha Újvárból a kvárdián telizabálja magát és megüti a guta, hogy fogom tudni öt illendő beszéddel köszönteni ? — Soha se félj attól Vendelko — mondja Péter. Nem kell ide latin tudás. Hosszú ideje állok már a kapuban, de még eddig egy gvárdián se jelentkezett Talán éppen az újvári jönne ide?" Nagy hahota zúgott fel a házigazda szavai után. Megjegyzések röpködtek a gvárdián felé, de az csak 54