Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

alkalmat, hogy Zsuzsi mögé kerülve egyet csípjen a „partie honteusön", vagyis a „honti partokon", mint Zsiga bácsi mondaná, ha e falusi gyöngédségnek tanuja lett volna. — Várj, te buksi, — szól a haragos Zsuzska — majd bevádollak ő nagyságánál. Tudom, hogy rögtön elcsap, mint a kertészlegénnyel tette. Ez nem volt üres fenyegetés és a legény csakhamar kérlelésre fogta a dolgot, mert még élénk emlékezetében élt a Zsuzsi részéről felhozott esemény. Ö nagysága ugyanis rendkivül szigorú volt illem dolgában. Valóságos Diana modern kiadásban. Szigorú a kérlelhetlenségig, kemény és büszke. Az erkölcsnek, az illemnek legkisebb megsértését a legpéldásabban torolta meg nyomban. És nemcsak cselédségével szemben tette ezt, az uri körökben is arról volt ismeretes. Szalonjában bizonyos ünnepélyes, feszes hang uralkodott, melynek túllépését senkitől sem tűrte. A szellem szabadabb szárnyalását, bármily finom határokban mozgott is az, nem jó szemmel nézte s ahol csak tehette, elfojtotta. Nagyon ájtatos és kegyes asszonyság volt, erészben nem tehetett kifogást ellene senki sem. Olvasmányai megválogatásában is igen szigorú mértéket tartott s jobbára csak szent társulatok kiadványait fogyasztotta. Szóval oly példás életű urnö volt, hogy a környék jótékony egyesületei diszül vették, ha a szent hirében álló assonyság tagjaik sorába lépett. Pedig fiatal volt és határozottan csinos. Jó asztalt is tartott és háza ezokból vendégek dolgában meg nem fogyatkozék. Ismerve az urnő szigorú elveit, föl se tünt, ha férje távollétében is férfivendéget fogadott olykoron. A férj jobbára a fővárosban élt, hol mint honatya végezte „gondterhes tisztéi". Hol a ház ülései, hol vasúti előmunkálatok elnyerése végelti futkosás foglalták el 45