Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

képet találhatunk Pelerdi Andor lírájában. Oly szeretettel, bensőséggel emlékezik meg a kis ryitrai faluról, ott a Vág partján, mint talán egy nyitrai poéta sem: Tavaszodik. A nap meleg csókjától, A hegyormokról leolvad a hó, S én falumtól messze-messze távol, Úgy aggódom : Hogy megárad a szilaj Vág folyó. Egy jalut féltek a Vág vize mellett, Odavisz gyakran az emlékezet: És üzenek a hajló füzeknek Hogy élek még, De visszatérnem többé nem lehet. Az arany hajnal ott lángolt jel nekem, Ott bámultam a lebukó napot, S a Vág morajló, zuhogó vizében Elhallgattam, Hogyan zokognak a vizidalok. S mi lett belőlem, mivé lett a gyermek Ki ama tájról eltűnt egy napon, A folyó, a part, a mezők elfeledtek S talán te is Játszó-társam, kis homokhalom. A Vág völgyéből kisodort az élet, Akár a kagylót a hömpölygő jolyam, De mikor éltem alkonyához érek Egy vágyam van: Hogy ottan pihenhessek boldogan. Add jó uram, ha a Vág meg is árad, Ha el is önt partot, mezőt, utat, S ha el is önt útjában minden gátat 40