Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

Add jó utam: Hogy el ne öntse az én falumat. (1909) Nagyobb, gyermekibb szeretettel talán egy poé1ánk sem csüggött szülőfaluján. Peterdi Andor többször járt Nyitrán, legutóbb mint kötetünkben szereplő műfordítónk: néhai Halasi Lipót vendége. A folyó, a part, a mezők elfeledtek... lehet. De mi, nyitraiak nem. Mi büszkén gondolunk Peterdi Andorra, ő is nyitrai, ő is a mienk. VII. Közben elcsitult a vihar, a költészet, az új magyar líra űj mezőkre tolódott s ma ismét élvezzük Erdélyi József, Illyés Gyula, József Attila pompás egyszerűségű verseit. Ez a költészet azonban még túl fiatal, hogy benne nyitrai nyomok után kutassak, nincs meg az irodalomtörténeti objektivitáshoz szükséges időtávlat sem. Pontot teszek tehát tanulmányom után. Nem akartam lexikonális munkát végezni, nem akartam száraz irodalomtörténetet nyújtani. Jól tudom, hogy sok nagy poétát, igy elsősorban Lőrinczy Györgyöt és Szathmáry Istvánt kötik Nyitrához emlékek és verssorok. Nem akartam többet: csak néhány jellegzetes nyitrai vonatkozást kimutatni, olyan nyitrai relációkat, amelyekről — kissó talán már el is feledkeztünk. S ha ez csak egy kicsit is sikerült, tiszta lelkiismerettel teszem le a tollat. 41