Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

sem. Törvénytelen fiú volt, apja könnyelmű. Tüdőbeteg és szegény. Csoda-e, ha ilyen élet után megirta : „Nem kívánok visszatérni Sem az égbe, sem a földre Csak aludni: — mindörökre." A nyitramegyei poéta sorsa beteljesült. Mit bánja ő már, poros hordók mögött fekszik-e emléktáblája, vagy sem. Ö már rég alszik csendben, a kerepesi temetőben, elhagyatottan : mindörökre. Csak a másik nyitramegyei poéta, Peterdi Andor vándorol ki sírjához néhanapján s pár melodikus rigmust farag a kivilágított temetőről, hol: „Úgy állt kopáran, gondozatlan Egy sír, melyben egy világ. S tán most is zsongnak, sírnak, búgnak Alatta a melódiák. Csak egy züllött p o ét a-lélek Ballag ki hozzá néha-nap, S kötáblájáról kibetűzi: Ez a „világ — csak hangulat III. Nem is olyan régen olvashattuk a napilapokban a hirt: Budapesten a villamos elütött egy idősebb hölgyet, aki sérüléseibe belehalt. A nő: Komjáthy Jenő költő özvegye volt. Komjáthy Jenő... ötlik az olvasó agyába a név, ejnye, hol is hallottam Komjáthy Jenőről ? Ismeretlen volt ez a poéta a nagytömegek előtt és ismeretlen is marad. Ez irodalomtörténeti tény. Pedig ő volt az új magyar lira második nagy előfutára, aki versei javarészét itt irta egy nyitramegyei városkában. Az ismeretlenségből, a homályból egyetlen egyszer tört ki életében, amikor egyetlen verskötetét kiadta. Tulajdonképen nem is ő, mert pontosan aznap, amikor kötete a könyvpiacon megjelent, amikor hire és neve világgá 30