Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

A muskétások alig voltak vagy húszan és Németh Mátyás bábaszéki vagyonos polgár vezette őket, aki ugyan nem volt muskétás, de úgy harcolt és úgy irányitott, mintha egymaga egy muskétás csapat volna. És másnapra már tudta a török, hogy Németh Mátyás a legértékesebb a muskétás csapatban és Németh Mátyást igyekezett megkaparintani. Ez azonban sehogy sem ment. Az ájtatos Németh Mátyás pedig, amikor leszállt az est és amikor a nap, mintha már megunta volna nézni a vérontást, fáradtan lebukott a hegy túlsó végén, — imára kulcsolta kezét és uj erőt kért az Istentől. Azokra gondolt, akik a közeli faluban szorongva várják haza őt, a család fejét. Az asszony, a gyerekek, a gazdaság és minden, amit otthagyott, hogy védje őket. A háromnapos harcban pedig egymásután hullottak el a derék muskétások, de Németh Mátyást nem érte sérülés. Hassan csapatában is nagy rendet vágott a harc, de ez nem fájt annyira Hassannak, mint hogy annak, aki a legtöbb törökvérrel itatta meg a földet, nem adatott meg a halálos csapás. És ekkor utolsó rohamra indult. Németh Mátyást akarta, élve vagy halva, de inkább élve. Ekkor már egyedül volt Németh Mátyás, a bábaszéki óriás és harcolt akár száz oroszlán. Amikor behatoltak Hassan emberei a táborba, keresték a hatalmas szál embert, akinek félelmetes ereje még bennük is csodálkozást, félelmet keltett. De Németh Mátyást nem találták. Eltűnt, mintha csak a föld nyelte volna el. Felforgatták a tábort, megvizsgálták a halottakat, beledöfték nagy dühükben görbe, csillogó gyilkoló szerszámukat abba, aki vérben fetrengve mozgott még, amikor azonban végére értek a nagy vizsgálódásnak, babonás félelemmel tapasztalták, hogy Németh Mátyás nincs sehol... Bábaszék polgáraihoz pedig megérkezett ekkor a dühöngő Hassan bég levele, mely Némethet követelte, 20