Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

gondoltak azonban szüretre ezen az őszön Selmec környékén, ahol Hassan bég emberei portyáztak, raboltak, gyilkoltak és fűzték rabszíjra, akit jónak láttak nem meggyilkolni. Mig máskor valósággal ünnepszámba ment a szüret, most félelem bágyasztotta a lelkeket és ha egyik-másik szőllőben nekimerészkedtek is a szüretnek, úgy végezték, vigyázva, félve, mintha lopni mentek volna. Minden percben tarthattak attól, hogy jön a török és akkor vége a szüretnek. Őrségek vigyáztak, nem tünik-e fel hirtelen valamelyik portyázó török horda és nem kell-e a szőllőnyesőt karddal felcserélni. És hirtelen csakugyan felhangzott az őrök kürtszava. Egy csapat tünt fel, melynek vezére a mindenható drégelyi és palánki szandzsák bég, Hassan volt. Azt hitte a török, hogy elviszi a szőllőkből a leszűrt szőllőnedvet, felégeti a viskókat, megöl néhány gyaurt, rabszíjra fűzi a gazdagabbat és szép sorjában mindent elvégezve hazamegy a Hassan táborba. De nem így történt. Amint közelebb ért az előreküldött néhány kém, közrefogták őket és néhány pillanat múlva utolsót vonaglott a portyázó banda előőrse. És ezalatt összeverődtek a muskétások, a falusiak és fegyvert fogva védekeztek a török ellen. Kifejlődött a harc. Az első órákban óvatosan kerülgették a muskétások és falusiak kis táborát a túlsúlyban levő portyázok, majd egyre tovább merészkedtek és már a szőllők alá kerültek, amikor látták, hogy milyen kevesen vannak, akik ellen mernek szegülni és bátrak voltak Allah zsámolyához küldeni a kémeket. S mégis három nap és három éjjel folyt a harc. A támadókban már ez is babonás félelmet keltett és végül is azt hitték, hogy földöntúli hatalom a földből növeszti a muskétások körülzárt táborát. Ember pedig nem küzdött úgy, ahogy a muskétások, akik taktikájukkal megtévesztették a portyázókat, mert hol itf, hol ott tünt fel villámgyorsan egy-egy csoportjuk és ütött rajta a tanácskozó, tétovázó csapaton. 19*