Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

A nyilt e, a szlovákos a, valamint a hosszú á kiejtése egyik legjellemzőbb érdekes sajátossága e palóc nyelvjárásnak, akárcsak a zárt hangzók felcserélése és a mássalhangzók elütő használata. A dentipalatális ly, helyett lágyan vagy keményen kiejtett / hangzó járja, mig az n a szótag végén többnyire néma marad, elenyészik. Két mássalhangzó torlódása esetén a kiejtés leegyszerűsödik, néha pedig más hangzó helyettesíti. E nyelvtani szabályokat kellően illusztrálják a következő sorrendi példák: komol ikább telies talló cílaznyi egímberegyik komoly inkább teljes tarló célozni megmerevedik Jellemző a magánhangzóknak a szó belsejében vagy végén előforduló elváltozása, ami sok esetben szlovák hatásra vezethető vissza. csóvány vocsora szovak rúzsa poroncsó gyükér óma * csalány vacsora szavak rózsa parancsol gyökér alma igenyest kinyér hetis ír főső balha letányia premás egyenesen kenyér hetes ér fésű bolha litánia prímás Az e hangzónak jellemző elváltozása a magashangu szavaknál a tőszóban, a képzők és ragok kötőhangzóiban fordul elő leginkább, egyéb esetekben csak szórványosan. Ugyanígy változik a zárt é is i-re, és viszont. Az igék harmadik személyü ragjaiban azonban az a is /-re változhat. hun vótik hallotik-e hoi voltak hallották-e Érdekes hangváltozások tapasztalhatók a következő szavakban is : osztén hamarébb servad kunyerbó marék fírisz aztán hamarabb sorvad könyörög marok fíirész Nagy tömegben fordul elö a mássalhangzók elváltozása is, melyek közül az n-nek ny-re való változása kétségtelenül szlovák hatásnak tudható be. Az n hangzónak e palatalizálása legtöbbnyire az i előtt fordul 184*