Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

Hű szolgája legyen mindig Mint azelőtt régen volt. • Ezen bornak szőllőtöke volt egykoron a neve Zöld volt neki a levele, édes is volt a leve Ez az, kit a kapafokkal jól megkocogtattak És az éles metsző késsel jól megsanyargattak. * Ez a bor, de jó bor, szivvidámitó, emberbolonditó ruharongyitó, országpusztitó Ó te bor, mely hegyen termettél, hogy engem annyiszor megszégyenítettél, * Három fehér szőllőtöke meg egy fekete Dicsértessék Jézus Krisztus drága szent neve Boldogságos szűz Mária segits meg, Hogy ezt az egy pohár bort magam igyam meg. Borozgatás közben víg kurjantozások hosszú sora fiallatszik. Többek között : Mert a magyar csak a virtus — Áldja meg a Jézus Krisztus. Adjon Isten minden jót — ami tavaly szűken volt. Három tepsi túrós lepény — jaj de csinos az a legény. Csíp a tetű, rúg a bolha — ihatnék a szolga. Éjfélkor veszik le szertartásosan a pártát az újdonsült fiatalasszony fejéről, melyet „fiketővel" kötnek be. Ezt követi a fiatal pár szólótánca, mely alatt senki más nem táncolhat. (Némely faluban a hármas tánc járja amennyiben a vőfély is táncol a fiatal asszonnyal) Ezután táncra perdül a násznép és vendégsereg. A csárdás még ma is uralkodó tánc a magyar-palóc falvakban, de egyre nagyobb tért hóditanak a modern táncok, főképp a foxtrott és a tangó. A zenét természetesen kizárólag cigánybanda szolgáltalja, nem ritkaság azonban az sem, hogy a távolabbi falvakból is összeszedik a cigánymuzsikusokat és ilyenkor a nagyszámú cigánybanda két — három csoportban huzza a talpalávalót. A lakodalmat másnap, vagy harmadnap, — aszerint, 181*