Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

Dicsértessék azúr Jézus Krisztus, aggyon isten szerencsés jó «»pot. Kedves becsületes násznagyuraméknak és az egybegyűlt vendégseregnek általunk kivánnak követbe kiküldőink friss jó egíssíget, testi lelki áldást, jó szerencsét és nagy mulaccságot és mindent, •mit a Zuristentő kívánhatnak magoknak, kedves becsületes apámuramiék. Ez lenne a szóm kegyelmetekhő dicsértessék azúr Jézus Krisztus ! Ezulán terjedelmes mondókába kezd a vőfély, sugárzó arccal beszélve arról, hogy a vőlegény (aki voltaképpen már férje a házigazda leányának) mily nagy szerelmet érez mátkája iránt, akit a szentháromság rendelt számára és akiért hitet tett az oltár előtt és akit szeretni, becsülni fog. Azzal fejezi be beszédét, hogy adják ki leányukat, akit majd elvezet a türelmetlenül várakozó „vőlegény" házába. Az újdonsült férj násznagyai a harmadik követjáráskor már „erélyes hangon követelik" a fiatal asszonyt, de mivel annak nagy az értéke, megindul a hosszas, vidám alkudozás, mely végül is természetesen „megállapodással" ér véget. A fiatal asszony kiadását megelőzőleg rapszodikus disputa folyik, amikor is a násznagyok utalnak arra, hogy a templomi szertartás után csak néhány órára kölcsönözték vissza szüleinek a fiatal asszonyt, azokkal a szavakkal, hogy „Valamént az Úristen atta Évát Ádámnak minden sírelem nlkű eszerént aggyuk át kigyelmeteknek a hitös asszonyt épkézláb, hogy ezen állapottyában rövid idő multán vissza is várhassuk." A kedélyes hangú tárgyalások után előadják az „asszonyt", ebben azonban nincs köszönet. A legtöbb helyen egy ráncosképü öregasszonyt öltöztetnek ünneplő ruhába, a násznagyok azonban vig hahotázás közepette utasítják vissza a „nagylelkűséget", mire előkerül az igazi asszony. Hosszantartó szertartásos búcsúzkodás következik ezután, mely majdnem mindegyik palóc községben egyformán megy végbe. A búcsúztató szöveget a vőfélyek mondják — néhol prózában, de többnyire versbe 12 177