Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

lalánosan ismert régi babonák megmaradt koszorúja persze csak töredéke az egykori megszámlálhatatlan téves néphitnek. Az építkezés. A magyar-palóc félsziget építkezése a dunavidéki magyar falvak stílusához hasonlit leginkább, azonban a tetőzet és falak külső diszitése, nevezetesen sávokba menő, rikiíóan szines festése már szlovák és német hatást árul el. A házat téglaalaku négyszögben épitik, mely általában egy konyhából, jobbra-balra nyiló szobából áll, de ugyanazon fedél alatt van a legtöbb helyen az éléstár, az istálló, sőt sok helyütt a fészer is. Az első nagyobb szoba, melynek két kis vásrámával elzárható ablaka az uccára nyilik, — az ünnepi szoba, mig a másik kisméretű lakószoba. A konyha (pitvar) tágas helyiség, takaréklüzhellyel, kemencével, mig a régi házakban beépített és nyílott tűzhely van. A „házba" az udvarról a pitvaron keresztül lehet bejutni, néhol tornácszerü folyosón át, mig az éléstár külön ajtóval bir és csak az udvar felől közelíthető meg. A pitvarnak külön derékajtaja (saraglya) van. Az építőanyag nagyon különböző. Mig régebben majdnem kizárólag vert falat, vagy vályogtéglából emelt falat húztak, az u'óbbi időben az égetett tégla dominál a legtöbb építkezésnél. Ugyancsak használatos még a kőalapon álló vályogfal és ritkábban a vert fal emelése, — többnyire a szegényebb sorsú építkezőnél. E falvakban sárgás színezésű, vagy piros-kék sávokban festett falak láthatók meglehetős számban, — főleg az utóbbi években azonban az egyszerűen fehérre meszelt házfalak váltak divattá. A faldiszilés általában rendkívül szerény, s így a magyar-palóc házak külsejét az egyszerűség jellemzi. 165*