Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

THURÓCZY TIBOR Látomás. Ünnepre készült, valláskülönbség nélkül, a kis városka minden lakója, apraja-nagyja. Első miséjének huszonöt éves évfordulóját ülte a még aránylag fiatal egyházfejedelem, kinek nem volt irigye, kinek nem volt ellensége. Lelki nagysága előtt meghódolt mindenki és bámulat, szeretet övezte. Az ösmeretlenség homályából, egyedül a hirre támaszkodva, mint az uj korszak lángnyelvű apostola fiatalon érte el a legmagasabb papi polcot és szerényen, egyéniségéhez hűen utasított vissza minden ünneplést. De híveinek önként megnyilatkozott szeretete előtt kitérni nem tudott és a kora reggel tiszta levegőjébe érces hanggal zendültek meg a székesegyház harangjai „Te Deumra" híva a hivők seregét. Bongva, búgva szállt a hang és visszhangként megkondultak most egyszerre az összes templomok harangjai hozsannát zengve az Úrnak. A püspök már ébren volt régen. Egyszerű, fa imazsámolyára borulva, összefont kézzel imádkozott. Imádkozott és bensőségteljes, forró hálával szállt lelke a Mindenhatóhoz és mondott köszönetet, hogy megengedte neki ily fiatalon elérni pályája zenitjét és könyörögte továbbra is kegyét, melynek révén megtarthassa földi salaktól menten, tisztán, az emberi gyengeségek felett állva lelkének egész nagyságát. Buzgó fohásza közepette, mint egy homályos rég elmúlt álom vonult el előtte élete. Az élet, nehéz keserves élete, mely ott kezdődött egy nedves, dohos, pince odu mélyén. Ebben 147*