Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

remtő. Fiamként csókollak meg és testvérként is — Annus helyetti A nap lebukik a láthatáron, hogy ne legyen tanuja semminek. A vasalt várkapu csikorogva fordul a helyére, az őrség fényes handzsárja villog az éjszakában, ahol ostromágyúk dörgését hulló tégláknak pattogó zenéje kiséri. Egy-két vitéz lelke az örökkévalóságba száll hol itt, hol ott, de a virradat keresztény zászlót talál ismét a várfalon, úgy mint valaha. A pogány világnak vége van; az élet rendes medrébe tér, de szóbeszéd kel szárnyra a városban, hogy Csizmadia uramékban nem lehet ám bizni, mert igy meg amúgy délceg török legény settengett arrafelé. Az asszony ingatag... Szerenese, hogy a városnak két olyan éjjeli őre van, mint a Szemes Pista meg a Füles Jancsi. Az egyik sastekintetü, a másik elefántfülű. Ezekre már nyugodtan rá lehet bizni még a vasrács figyelését is. Alabárdjuk ott villog a közelben, ha leszáll a csend, de Annus szive lezárt szekrény, hova nem pillanthat be emberfia. Félhomályon fekvő nyári éj van, a halak ezüstösen csillannak meg a Nyitra vize fölött, ha pajkos táncra a mélységből felrúgják magukat. Valahonnan messziről az őrség nótája szól: Éjfélt ütött már az óra, rátértünk a nyugovóra... Annuska keskeny ágyának hófehér párnáin álmodik. Magasra csapó porfellegben hófehér paripa száguld, annak hátán ül hosszú kopjával az a bolondosfejű Ahmet. Nini éppen erre tart Nyitra felé, már kopog is a rácsonl A leány felriad, a hold vékony félköre előtt szürke felhő rohan, mintha életrekelne a szultán lovasserege. De ime a látszat valósággá válik. A vasrács előtt fehérselyem turbános emberfej, mely szól-beszél: Annus 1 Annus 1 A hivott magára kapja ruháját és szellemként kinyitja az ablakot zajtalanul, hogy ne halljon semmit a szomszéd szobában pihenő atya. — Szerencsétlen Ahmet életünkkel, becsületünkkel játszol 1 Hogy kerültél ide, miként másztál fel? — Mirza lovam hátán állok, ne félj 1 Patáit zsákba varr137*