Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

tam be, riem marad nyoma. Eljöttem a csókért, amit Ígértél t Ide vele, azután nem látsz többé soha! Kinyilik a rács, összeforr a két ajak, a hold mosolyog, mikor visszazökken a vas éles koppanással. Füles Jancsi oldalbalöki társát: Hallottad? Reccsent a rács, pedig ma zárva hell lennieI Odafutnak, de sehol semmi. Felverik a mestert. János gazda, kicsoda nyitotta ki a rácsot? — Megbolondultatok fiúk, mert itt nem járt senki. Ém már kissé nagyot hallok, de Anrius éber, mint a zerge s csendesen alszik odabent. Az őrök gondolkozva tovább kullognak ugyan, de jelentik a városbírónak a gyanuf, mintha reccsent volna valami. Csizmadia János egyenes lelke nem birja a vádat, elköltözik messze Kassára. Vigyázzon Nyitra veszedelmes útjaira más fiatalabb legény. A tájat sokszor belepte a hó és helyén életet fakasztott a tavasz sugara, mikor kassai vásárlók mesélik a piacon, hogy meghalt odafent Csizmadia János uram, aki egykoron Nyitrán látta volna meg a napvilágot. Derék ember vala, gyönyörű leánya Annuskának férje a Török András nemrégen nyert magyar nemességet. Azt mesélik, hogy pogány lett volna fiatal korában, de a világ rossz és összecsacsog sok bolondot.. Aki ismeri a szív rejtelmeit, nem kételkedik abban, hogy Ahmet török és Török András ugyanaz. Nemzetünket állandóan kaszálta a tömérdek háború, testvérnép hijján uj magyarokat számtalanszor asszonyaink lelke szerzett és faragott eredeti mintára. Innen van, hogy nálunk ma se lehet nevek szerint kiszabni a magyarságot. Ösi szittya névnek néha nemtörődő gazdája van, viszont velünk éreznek, nálunk küzdenek idegennevü, sőt idegenajkú polgártársaink. Magyar vér került ereikbe, magyar sziv dobog földi porhüvelyükben és hogy az a helyére jutott, abban leginkább asszonyi érdem vezet. Áldja *neg az Isten a derék jó magyar anyákat mindakét kezével f Î33