Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

ETHEY GYULA A vasrács. 1663. október 12-én Nyitra várának ormáról lehanyatlott a magyar zászló, a kapu boltívei alatt Gázt Husszein pasa lovának nyerítése hirdette a szultán dicsőségét. Kócsagforgós vitézek helyét turbános katonák foglalták el olyan kényelemmel, mintha világ végezetéig müezzin éneke szólna a székesegyház tornyából. Evlia Cselebi, a derék utazó széles bástyafokon elzengte a hálaadó győzelmi imát s végighordozta kutató szemét az utcák bámészkodó népén. Majd körüljárta a könnyű zsákmányul esett várost, hogy diadalmas vezérének beszámolhasson a látott dolgokról. Husszein pasa mézédes szőlőt majszolva fogadja az érkezőt s vidám ábrázattal kinálja neki az Allah kegyelméből nyert ritka csemegét. — No kedves fiam Evlia, meséljed ékesszavú ajkaddal, mily gyönyörűséget csatolt Mohamed próféta dicsőséges szelleme győzhetetlen császárunk aranyos trónusához itt a Zobor égbenyúló sziklái alatt? — Ezt kérdezi a győzelmes kardu katona a toll emberétől, akit megtisztelő módon saját jobbjára ültet. — Hatalmas uram — nyilik pergő szóra Evlia ajaka — a gonosz hitetlenek mézes kaptárjába jutottunk, a földijavak tömegét halomrahányva gyűjtötték ellenségeink, de beteljesült vala rajtuk a római költő éneke: Sic vos non vobis mellificatis apes... a méhek nem maguknak, hanem nekünk termelték a drága édességet és szüret ideje lévén Allah akaratából mi lettünk urai szolgáink munkájának. — Bizony Evliám, itt az ősz, a virágok hullanak-fonnyad133*