Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

hátuljába és előadás után szépen kiengedjük belőle ismét a szuszt. Nem is szólok most arról, hogy megszűnik a sok drága fekbér és raktár, mert hiszen az egész őserdő, vagy fél Newyork belefér majd a sublótbal Egyszóval édesem, holnap este, az Ártatlan térdkalács premierjén már az új gumipalota erkélyéről énekelheted a nagyáriádat... — Szenzációs! Hogy te milyen leleményes vagy! Mindig mondtam, hogy neked a Nemzeti Színházban a helyed! Ja, igen, nem volna jó, ha kitennők a szinlapra, hogy: ma nagy operettbemutató, a direktorné személyes felléptével meg az új gumidiszlelekkel ? ! A direktor bodor füstfelhőket eregetett a tarka plafon felé. — Majd még gondolkodom ezen, — szólt szórakozottan és belemerült kedvenc keresztrejtvényébe... Egyikük sem vette észre, hogy a nyitott ajtón át minden szót hallott a szubrett. A szubrett, aki fiatal volt, csinos volt, hangja is volt és éppen ezért sohasem játszott jelentősebb szerepeket, mert a színházban csak a direktorné játszóit. Aminthogy ez így van az egyiptomi fáraók óta... — Gumidiszleteík — sziszegte gyűlölettel. — Jó! Egy gumit! — szólt szellemesem és eltűnt, ahogy mondani szokták, a balfenéken... « A nézőtéren a karmester felemelte karmesteri pálcáját, a lámpák kialudtak és a zene belekezdett a nyitányba. A függöny fellebbent és a szájtátó publikum előtt ott állt a nyilt szinen egy szines tündérpalota. A palota előtt szökőkút lövelte ezerfelé szines sugarait. Aranyhalak úszkáltak a vízmedence vizében. Minden, az erkélyes palota, a vizmedence, a halacskák — gumiból voltak, de azért tökéletes illúziót kelteltek. A palota erkélyén megjelent aranypikkelyes ru9 129