Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

hácskában a direktorné. Gyér taps harsant fel a nézőtér szabadjegyes tájain és az igazgatónő elbűvölő mosolyokat röpitelt a karzat felé. Belekezdett a nagyáriába. Az erkély bámulatos hidegvérrel állta a direktorné különleges fajsúlyát, minden gyönyörűen indult, amikor... ... amikor a nagyária közepe táján hirtelen összecsuklott az egész diszes erkélyes palota és szempillantás alatt romokban hevert volna, ha történetesen nem lett volna gumiból. így egyszerűen csak ott feküdt a színpad deszkáin, némán, szétterpeszkedve, mint valami egzotikus japán sárkány. A publikum pedig sikongott, ijedezett, kacagott, miközben a függöny legördült... ...A szinpadon pedig a szubrett sikoltva borult a direktorné aranypikkelyeire. — Drágám, — susogta könnyes hangon a félájult primadonna fülébe, — drágám, ha tudnád mennyire megijedtem. Már féltünk, hogy valami komolyabb bajod történt, hogy kitörted a kezed vagy a lábad! Ezer szerencse, hogy az ijedtségen kívül... Elfordult, hogy kitörölje szeméből a könnyeket És titokban és gyorsan megsimogatta szerető féltéssel retiküljében a borotvaéles kis manikürollót, amellyel két perc előtt végighasitott a gumipalota oldalán... 130*