Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

PÉCSI JENŐ János barátom. Van nekem az egyik Zobor-mögötti faluban egy kis barátom, összesen nem egészen hat éves, Jánosnak hivják. Valahányszor ott járok a falujokban és ö megneszeli, hogy ott vagyok, máris szalad, megkeres és aztán velem marad addig, amig én is ott maradok, vagy ha már későre jár az idő, amikor az ilyen nagy embereknek már az ágyban a helyük, akkor, ha még mindig dolgom van, elküldöm szépen haza aludni s bár nehezen búcsúzik el tőlem, de mégis elmegy, miután egy nagy „szermusz-t" csattantott a tenyerembe. Hogyan ismerkedtem meg vele ? És hogyan szerettük meg ennyire egymást? Éppen ezt akarom most elmondani. János barátom a mosónőm öccsének a legnagyobb fia. Körülbelül kilencven centiméter magas, tömzsi, izmos kis kölyök, nyáron csak mezítláb szeret járni, de kis pörge kalapja mindig a fején van. Ez alól a kalap alól ragyognak elő azok a bogárfekete élénk szemek s mindenkinek bele az arcába. Mert az én János barátom egyeneslelkű bátor kis legény ám, nem fél ő nemcsak a saját árnyékától, de senkitől sem a világon. Teljes tudatában van egészséges erejének s ha ma ez az erő nem is érvényesülhet máshol, mint az ostorcsattogtatásban, amikor a mányika libáit őrzi, vagy a szomszéd Sanyi gyerekkel egy kis birkózásban, de majd ha megnő! Majd ha megnő, majd akkor meg fogja mutatni ennek is, annak is. Az elmúlt nyáron Ferdi-bátya visszahozta az udvarbélieknek a kölcsönkért hengert, nem kellett az már 116