Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
A második csehszlovák népszámlálás (1930.december) - Az előkészületek
AZ ELŐKÉSZÜLETEK 75 A nézetek és vélemények tehát törvényszerűen szerteágazóak voltak. Ezért természetes, hogy mind többségi, mind kisebbségi részről folyt a sajtócsatározás és hangulatkeltés. Az Állami Statisztikai Tanács előkészítő munkálataihoz szinte mindenki hozzászólt, ki bírálóan, ki elismerően. • » * A prágai Állami Statisztikai Tanács szakemberei, valamint az Állami Statisztikai Tanács tagjai 1930 folyamán különböző fórumokon többször is kifejtették álláspontjukat a megszámlálandó népesség nemzetiségi hovatartozásának szerintük leghitelesebb megállapítási módjával kapcsolatban. Amint láttuk, így volt ez az első, 1921. évi csehszlovák népszámlálás előtti hónapokban is. A vita lefolyása, az érvek és ellenérvek felvonultatása 1930-ban is szinte teljesen azonos volt az egy évtizeddel korábbi vita menetével. A szavukat hallató szakemberek a legtöbb esetben azonosak voltak az 1920-as esztendőben nézeteiket egyszer már kifejtő elismert szaktekintélyekkel. Antonín Boháč, az Állami Statisztikai Hivatal osztályvezetője mind 1920ban, mind pedig 1930-ban a nemzetiségi statisztika legelismertebb szaktekintélyei közé tartozott a Csehszlovák Köztársaságban. Tudományos meggyőződése és szakvéleménye 1930-ban is azonos volt ebben a vonatkozásban az egy évtizeddel korábban vallott nézeteivel. A nemzetiség közvetlen, szubjektív bevallás útján való meghatározását nem tartotta szerencsés eljárásnak, mivel — ezt a nézetét már 1920-ban is részletesen kifejtette — szerinte nagyon sok embernek nincs is meghatározott nemzetiségi öntudata. Boháč véleménye szarint a volt magyar Felvidéken, tehát Szlovákiában és Kárpátalján még mindig vannak nemzetiségi szempontból teljes közömbösséget tanúsító falvak, amelyek lakói előtt „a nemzetiség nemzetpolitikai értelemben ismeretlen fogalom". 1 7 (Amint láthattuk, 1920-ban Cyril Horáčeknek is hasonló volt a véleménye a szlovákiai nemzetiségi viszonyokkal kapcsolatban.) Boháč 1930ban ismételten kifejtette azt a meggyőződését, hogy szerinte a nemzetiségi viszonyok leghitelesebb felmérése a megszámláltak szabad, senki által nem befolyásolt anyanyelvi bevallása alapján érhető el. Az „anyanyelv" fogalmának meghatározására Boháč a következő definíciót ajánlotta: „Anyanyelv alatt az a nyelv értendő, amelyet a megszámlált személy rendszerint a szüleitől már zsenge gyermekkorában elsajátított, s amelyet mindmáig is beszél. Amennyiben valaki már nem bírja vagy nem beszéli ezt a nyelvet, anyanyelveként azt a nyelvet jegyzi be, amelyet legjobban beszél. Ha valaki már gyermekkorától két vagy több anyanyelvet beszél, közülük azt írja be, amelyik a nemzetiségével összhangban van." 1 8
