Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

Átrajzolt térképen-kisebbségként - Népösszeírás államérdekből

30 ÁTRAJZOLT TÉRKÉPEN — KISEBBSÉGKÉNT tekinteni, feltéve persze, ha nem bizonyosodik be, hogy ezt a bevallást más személy — legyen az bárki — által kényszerítve tette. A kényszer gyanúja itt f<51eg akkor feltételezhető, ha valaki olyan nemzetiségűnek vallja magát, amelyiknek nyelvét egyáltalán nem beszéli; az ilyen esetek tüzetesen kivizsgálandók, és megvizsgálandó a megszámlált személy teljes döntési szabadsága." 1

5 Az idézett gyakorlati útmutató 31. paragrafusa a továbbiakban a 14 évesnél fiatalabb személyek nemzetiségének felvételéről intézkedett. Kimondta, hogy ezek nemzetisége szüleik nemzetiségét követi, arról azonban már semmit nem szólt, hogyan állapítandó meg az eltérő nemzetiségű szülőktől származó gyermekek nemzetiségi hovatartozása. Az összeírási ívek 15—19. rovatsoraiba volt bejegyzendő a megszámláltak nemzetiségi bevallása. A szlovák, illetve cseh nemzetiség bejegyzésére a 15. számú rovat szolgált, a rutén nemzetiséget a 16., a magyart a 17., a németet a 18. rovatba kellett bejegyezni; a 19. számú rovat az „egyéb" nemzetiség közös gyűjtőrovatául szolgált, ebbe kellett beírni minden más, tehát a „csehszlovák", rutén, magyar és német nemzetiségtől eltérő adatot. A „Podrobné poučenie..." példaként az „egyéb" kategória nemzetiségeire a „lengyel, román, szerb, horvát, szlovén, orosz, francia, angol, olasz, cigány stb." nemzetiségeket tüntette fel.

1

6 Az összeírási íven tehát közös rovatba kellett besorolni a szlovákokat és cseheket, majd külön-külön rovatba voltak lajstromozandók a rutének, magyarok és németek, végül ismét csak külön rovatba volt beírandó az összes többi nemzetiség. Megemlítendő, hogy a példaként megemlített tíz „egyéb" nemzetiség között a zsidókra nem történt külön utalás, ettől függetlenül azonban a zsidók bátran vallhatták magukat külön zsidó nemzetiségűeknek, ha akarták. Srobár miniszteri rendelettel — amint azt már említettük — 1919. március 23-a éjféljében határozta meg a népösszeírás eszmei időpontját, ennek a terminusnak a betartása azonban lehetetlennek bizonyult. 1919 márciusában még javában folytak az előkészületi munkálatok — miközben nem volt elegendő „megbízható" számlálóbiztos, a nyomda késésben volt az összeírási nyomtatványok előállításával stb. —, ezért az összeírás határidejét már ezért is feltétlenül módosítani kellett volna. Az időközben Budapesten bekövetkezett újabb politikai fordulat, a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása, valamint az ellene foganatosított csehszlovák katonai intézkedések, majd a rövidesen kirobbanó intervenciós hadjárat pedig egyelőre levették a napirendről a szlovákiai rendkívüli népszámlálás, azaz népösszeírás kérdését A tervezett