Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

Átrajzolt térképen-kisebbségként - Népösszeírás államérdekből

NÉPÖSSZEÍRÁS ÁLLAMÉRDEKBŐL 29 gyarországnak mindazon a részein végre kell hajtani, amelyek a népszámlálás napján a csehszlovák állam birtokában vannak. A rendelet 2. paragrafusa a népösszeírás eszmei időpontját 1919. március 23-ának éjféljében határozta meg. A 4. paragrafus szerint az adatfelvételezés március 24-én kezdődik és április 2-ig tart. A 15. paragrafus a számlálóbiztosok legfontosabb feladatául azt tűzte ki, hogy azok a lakosság nemzetiségi megoszlását a valóságnak megfelelően állapítsák meg. Ugyanez a paragrafus azt is kimondta, hogy a számlálóbiztosoknak munkájuk végzése közben szükség esetén karhatalmi asszisztencia is rendelkezésükre áll.

1

3 A népösszeírásról szóló 1919. február 20-án kelt miniszteri rendelettel párhuzamosan Srobár miniszter a Szlovákiában működő 16 megyefőnökhöz, azaz zsupánhoz is körrendelettel fordult, melyben többek között felszólította őket az összeírást végző biztosok kiválogatására és azok névjegyzékének összeállítására az egyes megyékben, „összeírási biztosokká csakis teljesen megbízható és bizalmat érdemlő szláv nemzetiségű egyének nevezhetők ki..." — utasította Šrobár miniszter a megyefőnököket, és figyelmeztette őket a lebonyolítandó népösszeírás nemzetiségi vonatkozásainak hangsúlyozott fontosságára.

1

4 A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium az összeírást végző biztosok számára kiadott egy gyakorlati útmutatót, amely 50 paragrafusba sűrítve foglalta össze a szükséges tudnivalókat a számlálás általános elveivel, a kibocsátott összeírási ívek egyes rovatainak kitöltésével, illetve az adatok összegezésével és statisztikai feldolgozásával kapcsolatban. Az útmutató (Podrobné poučenie pre popisujúcich povereníkov) 31. paragrafusa tartalmazta a nemzetiség felvételével kapcsolatos alapelveket és gyakorlati utasításokat. Az említett paragrafus a nemzetiség fogalmát nyakatekert, fölöttébb zavaros mondattal — a szöveg hű magyar fordítása szinte megoldhatatlan — a következőképpen szabályozta: „Nemzetiség. Nemzetiség alatt a felnőtt (14 évesnél idősebb) és szellemileg egészséges személyeknél az egyén nemzeti-politikai meggyőződése értendő, amely egy bizonyos nemzeti közösséghez vagy nemzethez való faji hovatartozandóságon alapszik." [Národnosť. Národnosťou rozumie sa u osôb dospelých (starších 14 rokov) a duševne zdravých, národno-politické presvedčenie jednotlivcov podlá kmeňovej príslušnosti k určitému národnému celku alebo národu.] A nemzetiség felvételének módozatairól és körülményeiről a szóban forgó paragrafus még leszögezte: „Mindenkinek csakis egy nemzetisége lehet. Ennek meghatározásánál egyedül a megszámlált személy akaratmegnyilvánulása a döntő, s annak adatát feltétlenül hitelesnek kell