Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
Átrajzolt térképen-kisebbségként - Népösszeírás államérdekből
28 ÁTRAJZOLT TÉRKÉPEN — KISEBBSÉGKÉNT A prágai kormány nem ellenezte a kezdetben Zsolnán, majd Pozsonyban székelő Srobár-féle minisztérium döntését a szlovákiai rendkívüli népszámlálás megtartásával kapcsolatban. (Eleinte valóban „népszámlálás" volt a hivatalosan elfogadott és használatos kifejezés, később azonban ezt felváltotta a szerényebben hangzó „népösszeírás".) így aztán 1919 januárjában mindjárt el is kezdődhettek a szükséges előkészületi munkálatok. A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium lázas sietséggel dolgozta ki a rendkívüli népszámlálás alapelveit, technikai lebonyolításának részleteit, az összeírási nyomtatványok és az összeírással kapcsolatos hivatalos utasítások szövegét stb. Az előkészületi munkálatok, majd az egész akció lebonyolítása, valamint az adatfeldolgozás a Šrobár-féle minisztérium hatáskörébe tartoztak. A kormány már 1919 januáijában létrehozta az Állami Statisztikai Hivatalt, annak azonban még semmilyen szerepe nem volt a Šrobárék által kezdeményezett akció megszervezésében, lebonyolításában és az adatok feldolgozásában. 1 0 Az ideiglenes népszámlálás, vagy ahogy később emlegették: népösszeírás megszervezői egyáltalán nem titkolták, hogy annak elsődleges küldetése a nemzetiségi állapotok új felmérése lesz, mivel feltételezhető, hogy annak eredményei a párizsi békekonferencián használhatóbbak lesznek, mint az 1910. évi népszámlálás hivatalos nemzetiségi adatai. A népösszeírás domináló momentuma tehát a birtokba vett felvidéki területek nemzetiségi feltérképezése volt. Ezzel kapcsolatban azonban az előkészítés időszakában szinte természetszerűleg merült fel a kérdés: a számlálóbiztosok a nemzetiséget vagy az anyanyelvet kérdezzék-e a megszámláltaktól? A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium — Jozef Mráznak, az előkészületi munkálatok fő irányítójának tanácsára — a nemzetiség közvetlen felvételezése mellett foglalt állást 1 1 Az összeírás szervezői abban azonban már nem tudtak közös nevezőre jutni, hogy a zsidókat külön nemzetiségnek vegyék-e vagy sem. Úgy döntöttek hát, hogy a népösszeírással kapcsolatos nyomtatványok és a hivatalos utasítások szövegében sehol ne történjék említés külön zsidó nemzetiségről, tehát ne hívják fel a zsidó lakosság figyelmét az önálló zsidó nemzetiséggé való tömörülés lehetőségére, azt azonban tiltani sem kell. Amelyik zsidó tehát ragaszkodik hozzá, jelentkezhet zsidó nemzetiségűnek, aki azonban másképpen dönt, más nemzetiségűnek is beírathatja magát 1 2 Szlovákia teljhatalmú miniszterének, Vávro Srobámak 1919. február 20-án kibocsátott miniszteri rendelete intézkedett hivatalosan a népösszeírás megtartásáról és szabályozta annak gyakorlati lebonyolítását Az említett miniszteri rendelet 1. paragrafusa szerint a „népszámlálást", azaz népösszeírást Ma-