Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

Átrajzolt térképen-kisebbségként - Néhány közismert adat

NÉHÁNY KÖZISMERT ADAT 23 gi területeket a csehszlovák csapatok az antant engedélyével már előbb birtokba vették. E döntés értelmében a történelmi Magyarország 11 északi megyéjének teljes területe, további 11 északi megyének pedig kisebb-nagyobb részei a Csehszlovák Köztársaság felségterületeivé nyilváníttattak. Csehszlovákia megkapta Árva, Bars, Liptó, Nyitra, Pozsony, Sáros, Szepes, Trencsén, Turóc, Ung, valamint Zólyom megyék teljes területét, továbbá Abaúj-Torna, Bereg, Esztergom, Győr, Hont, Komárom, Máramaros, Nógrád, Ugocsa, valamint Zemplén megyék kisebb-nagyobb részeit

2 Az impériumváltás után „Felvidék" névvel illették a Csehszlovákiához csatolt volt észak-magyarországi területek egészét, bár valójában ez az elnevezés nem fedte teljesen az egykori magyar Felvidéknek mint tájegységnek földrajzi fogalmát. A felvidék államfordulat utáni, módosult fogalmához az északi hegyvidéken kívül már a Csallóköz, a MátyusfÖld, a Bodrogköz, a Felső-Tisza vidéke is hozzátartozott, tehát a Csehszlovákiához került volt magyar területek összessége. A volt északi magyar területek Slovensko (Szlovákia) és Podkarpatská Rus (Kárpátaljai Oroszország) néven integrálódtak be az új államba. E két tartomány elnevezésével kapcsolatban azonban feltétlenül megjegyzendő a következő: a két háború közötti években Szlovákiát magyarul is leginkább „Szlovenszkó"-nak mondták és írták, persze magyar ortográfiával. „Podkarpatská Rus"-t azonban csak elvétve mondták és írták magyar szövegkörnyezetben „Podkarpatszká Rusz"-nak, „Kárpátaljai Oroszországénak pedig szinte soha. A tartomány leginkább használatos magyar neve egyszerűen csak Kárpátalja volt, de gyakran használták még a Ruténföld vagy a Ruszinkó megnevezést is. * * * Megalakulása idején a Csehszlovák Köztársaság etnikailag rendkívül tarka képet mutatott. Az 1910. évi népszámlálás nemzetiségi statisztikája szerint a csehek és szlovákok együttesen is csak a lakosság 59,09 százalékát alkották a szóban forgó területeken, az ott élő népességnek tehát 40,91 százaléka idegen alattvalóként került egy új, számára idegen állam fennhatósága alá. A terület lakosságának 27,58 százaléka volt német és 7,88 százaléka magyar, 5,45 százaléka pedig rutén, lengyel, román, horvát és egyéb anyanyelvű. Vizsgáljuk meg kissé közelebbről, hogy az 1910. évi népszámlálás adatai szerint milyen is volt a később a Csehszlovák Köztársaság részévé vált északmagyarországi területek nemzetiségi összetétele. A prágai Állami Statisztikai Hivatal szakembergárdája által összeállított retrospektív kimutatások szerint