Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
Bevezetés helyett
16 BEVEZETÉS HELYETT tetést levonni, hogy az asszimiláció „nyertese" mindig és mindenhol csakis a magyarság volt. A különböző etnikumok érintkezési pontjain, de még inkább a kevert etnikumú területeken kisebb-nagyobb nyelvi beolvadás az ország nem magyar népessége között is kimutatható volt. Tudjuk például, hogy Sáros, Szepes és Zemplén megyékben rutének és némeitek garmadával váltak szlovákokká, Vas és Zala megyékben vendek vették át a német nyelvet, sőt Erdély és a Bánát egyes vidékein a románság éppen a magyarokat szívta fel magába. * * * A magyar népszámlálások — amint arról már szóltunk — a lakosság anyanyelvi hovatartozását rögzítették. A számlálóközegek a megszámláltak tói már csak azért sem kérdezhették közvetlenül azok nemzeti hovatartozását, mivel az ország törvényei értelmében Magyarország valamennyi honpolgárát az egységes magyar politikai nemzet különböző ajkú csoportjainak tekintették. Az 1868. december 6-án szentesítést nyert 44. számú tc. ugyanis világosan leszögezte, hogy „Magyarország összes honpolgárai (...) politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, amelynek a hon minden polgára, bármely nemzetséghez tartozzék is, egyenjogú tagja..." 1 4 A magyar állampolgárság tehát azonos volt a politikai magyar nemzethez való tartozással. A magyar politikai nemzetfogalom mellett létezett azonban egy etnikai értelemben vett nemzetiségi elkülönülés is, amelynek legkézenfekvőbb és legreálisabb ismérvéül a lakosság anyanyelvi hovatartozásának rögzítése szolgált. A magyarországi népszámlálások pedig éppen ezt az etnikai értelemben vett nemzetiségi felmérést szorgalmazták. Természetesen már az 1880. évi népszámlálás előkészítői és lebonyolítói is tisztában voltak azzal, hogy a nemzetiségi hovatartozás közvetlen, tehát akarati megnyilvánuláson alapuló felvételezése tetemesen emelné a z ország magyarságának számát és százalékarányát, ennek ellenére az anyanyelv felvételezése mellett döntöttek, mivel azáltal véltek hitelesebb képet nyerni az ország valós nemzetiségi viszonyairól. 1 5 Az 1880. évi magyarországi népszámlálás számlálólapjának 6-os rovatában a következő kérdést tették fel a megszámláltaknak: „Mi az anyanyelve? (azon kívül mely hazai nyelvet beszéli még?)" Az 1890 évi népszámlálás számlálólapján ezt a kérdést már két részre bontva találjutc. A 6-os rovat a) kérdése rövid egyszerűséggel csupán azt tudakolta: „Mi az anyanyelve?" A rovat b) kérdése lényegében az előző népszámlálás ide vonatkozó kérdésének zárójeles részét ismételte meg. „Azon kívül mely hazai nyelvst beszéli még?" Az 1900.
